A Vegetatív (autonóm) idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek rendszere (endokrin rendszer) szabályozza a szervezet belső környezetét. Alapvető szerepük van a homeostazis fenntartásában.
A HOMEOSZTÁZIS a belső környezet állandóságát jelenti, az élő szervezetek egyik legfontosabb jellemzője. A szó görög eredetű, jelentése: Homeo=azonos, status= állapot; “hasonló/azonos állapot”.
Definíció: Az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítják. Az önfenntartó működések biztosítják az élő szervezet számára, a hormonális(endokrin rendszer) és az idegrendszer segítségével, amelyeket együttesen önszabályozó működéseknek nevezünk.
A belső elválasztású mirigyek (endokrin mirigyek) olyan mirigyek, amelyek az életműködéseket szabályozó hormonjaikat közvetlenül a sejt közötti térbe, és ez által a véráramba juttatják. A hormonok így a mirigytől távoli szerveken fejthetik ki hatásukat. Az endokrin mirigyek összessége a Belső elválasztású mirigyek rendszere, az endokrin vagy hormonális rendszer.
A belső elválasztású mirigyek emberben a következők:
A fő endokrin mirigyek. (Baloldalon férfiaknál, jobb oldalon nőknél)
- Tobozmirigy 2. Agyalapi mirigy 3. Pajzsmirigy 4. Csecsemőmirigy 5. Mellékvese 6. Hasnyálmirigy
- hipotalamusz (az agy része)
- agyalapi mirigy (hipofízis)
- pajzsmirigy
- csecsemőmirigy
- mellékpajzsmirigy
- mellékvese
- endokrin hasnyálmirigy, avagy a Langerhans-szigetek
- petefészek
- méhlepény (placenta)
- here
- tobozmirigy
Hormonokat termelnek az alábbi szervek is:
- vese
- szív
- máj
- emésztőrendszer (gasztrointesztinális traktus, GIT)
- zsírszövet
- stb.
Forrás: wikipedia, Ben Greenstein: Rövid endokrinológia, Springer Hungarica Kiadó Kft., 1997